A fogszuvasodás, vagyis a lyukas fog napjaink egyik leggyakoribb és legelterjedtebb fogászati problémája, ugyanakkor a legjobban megelőzhető is. Bizonyos ételek fogyasztásakor a fogakon található baktériumok az ételt lebontják, miközben olyan savakat termelnek, amelyek képesek súlyosan károsítani a fogak kemény szöveteit. Ennek eredménye a fogszuvasodás (a fogak kilyukadása).
Mi idézi elő a fogszuvasodást?
A fogszuvasodás a fogakon jellemzően két helyen jelentkezik: a fog legtetején képződő rágófelületen, ahol az ételdarabok ismételten közvetlen kapcsolatba kerülnek a foggal; illetve a fogak között, tehát két fog találkozásánál. Ez az a két hely, ahol a baktériumok megtelepednek, veszélyeztetve a szájhigiéniát. A fog és fogkörnyék nem megfelelő ápolása esetén a baktériumok a szájüregben emészteni kezdik az ételből visszamaradt cukrokat, melléktermékként savakat előállítva. Ezek a savak elég erősek ahhoz, hogy a fogzománcot kikezdjék, és felszínükön parányi lyukakat alakítsanak ki, ez pedig már a fogszuvasodás első stádiuma. A fogzománc bomlásnak indul, a fog pedig elveszti képességét arra, hogy kalcium- és foszfátstruktúráit a nyál segítségével, természetes módon megerősítse, így a savak idővel behatolnak fogakba, és belülről kifelé elpusztítják szöveteit.
A fogszuvasodás kezelése
Fogászati szempontból négy alapvető mód kínálkozik a fogszuvasodás kezelésére. Ezek mindegyikét fogorvos végzi.
Tömések: Az ilyen állapotok kezelésére leggyakrabban tömést alkalmaznak. A fogorvos kifúrja a fog érintett területét, eltávolítja a szuvas foganyagot a kialakított üreg belsejéből, majd a teljes üres helyet kitölti egy megfelelő fogtömő anyaggal. A szuvasodás keletkezési helyétől függően a legkülönfélébb tömőanyagokat lehet alkalmazni. A fejlett országokban fogtömésre leggyakrabban kompozit tömőanyagot használnak, amelynek tónusát a fogászok széles színpalettáról választhatják ki, amikor a szuvasodás okozta károkat helyreállítják a kívülről látható fogfelületeken. Őrlőfogak esetében egyes fogorvosok eltérő, nagyobb ellenálló képességű tömőanyagot használnak.
Koronák: A korona a fogszuvasodás kezelésének az a módja, amelyet a fogorvosok csak a fog jelentős részének elvesztése esetén alkalmaznak. Ha a fogszuvasodás mértéke nagyméretű tömést igényel, akkor a fog megrepedhet és végül akár ketté is törhet. A fogorvos feladata megmenteni a fog megmarad darabját, korrigálni, majd a fogkoronát fémmel vagy porcelánnal pótolni.
Gyökérkezelés: A fog gyógyításának következő módja a gyökérkezelés. Ahogy a szuvasodás áthalad a fogzománcon, majd a fog belsejében is megtelepszik, előfordulhat, hogy továbbterjed, és károsítja a foggyökérben található idegeket is. A fogorvosnak ilyenkor el kell távolítania a károsodott vagy elhalt fogideget, valamint az azt körülvevő szöveteket (tehát a pulpát), majd az üreget ki kell töltenie. A beavatkozás szokásos utolsó lépése, hogy a fogorvos az érintett fogra koronát helyez fel.
Foghúzás: Esetenként a fog korrigálhatatlanul károsodott, és a fertőzés állkapocscsontra való átterjedésének megakadályozására a fogat ki kell húzni. Ha egyes fogakat eltávolítanak, az hatással lehet a megmaradt fogak állására, ezért javasolt az üresen maradó foghelyek fogpótlással, híddal vagy implantátummal való helyettesítése.
A fogszuvasodás megelőzése
Igaz, hogy a kezeletlenül hagyott fogszuvasodás súlyosan károsítja a fogakat, viszont a fogbetegségek és a fog kilyukadása helyes szájápolási szokások kialakításával nagymértékben megelőzhető! Ennek része a rendszeres fogorvosi vizsgálat, amely még a súlyosbodás előtt megállapítja a fennálló fogászati problémákat. Minél hamarabb fedezi fel a fogorvos a szájhigiéniás hiányosságokat, - például a lepedékképződést, - annál jobb eséllyel előzhető meg a fogszuvasodás és az ínybetegségek, hogy ezek már egyáltalán ki se alakuljanak.